18 De mit számít ez? Az a fontos, hogy bármilyen módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20 Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 21 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. 22 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. 23 Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; 24 de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. 25 Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre; 26 így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok. 27 Csak ti Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, 28 és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ez nekik a kárhozat, nektek pedig az üdvösség jele lesz: mégpedig Istentől. 29 Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, 30 és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok.

STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA

„Semmiben sem fogok szégyent vallani!” – ez az apostol reménysége; sőt, ezt kéri, ezt várja Urától; ez reménységének és imádságának tárgya. Hangsúlyos ez a szó: „semmiben” sem fog szégyent vallani az apostol. Sok mindenben megszégyenülhetünk Jézus Krisztus követésében, de végül nem vallhatunk szégyent. Más megszégyenülni, és más szégyent vallani.
Az apostol tudja, ki is mondja, hogy minden megaláztatás, megszégyenülés, csakis az üdvösségét szolgálja a hívő embernek. Az Úr ad erőt a megaláztatások hívő, méltóságteljes, vissza nem vágó elhordozásához.
Ugyanakkor az Úr nem engedi, hogy övéi szégyent valljanak; még akkor sem, ha ebben a világban szégyen és gyalázat lesz az osztályrészünk. Ő sokkal inkább jót, mindennél jobbat készített nekünk. Erre vágyik az apostol. De amíg feladata van, addig hitben elhordozza a megaláztatásokat. Csak ráadás, ha az Úr már ebben az életben kiemel a megaláztatásokból és igazságot szolgáltat nekünk. Ez azonban csakis az Ő jótetszésén múlik.
Ma már nemcsak bármit gondolhatunk, hanem bármit mondhatunk és írhatunk is a másikról, sok mindent művelhetünk a másikkal nagy szabadságunkban és önző önhittségünkben, ha éppen mi vagyunk helyzetben. Üdvösségesen jó olvasni, hogy az apostol bizonyossággal vallja, hogy Ura végezetül semmiben sem hagyja őt szégyent vallani. Ez a bizonyosság örvendezővé tesz, amely még annak is tud örülni, ha Jézus Krisztust színből hirdetik, de legalább az Urat hirdetik!
Persze mindezek ellenére nagy ajándék lenne, ha legalább a hívők közösségében nem aláznánk meg egymást!

274. dicséret: Ki Istenének átad mindent

Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt