Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 7. részének 1-10. versei:
Krisztus beszél sátoros ünnepen az ő tudományáról, Atyjához meneteléről és a Szentlélekről. A népnek és a farizeusoknak felőle való vélekedése
1, És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt megöljék.
2, Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
3, Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.
4, Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.
5, Mert az ő atyjafiai sem hívének benne.
6, Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.
7, Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak.
8, Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be.
9, Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.
10, A mint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Dr. Victor János igemagyarázata:
Hogy lépjen fel Jézus?
Jézus kerüli a jeruzsálemi nagy nyilvánosságot. Galilea csendes vidékein folytatja működését. Amott, az ország központjában, már az élete ellen törnek, s most még nem akarja maga ellen kihívni a veszedelmet. Majd eljön annak is az ideje, s akkor nem fog kitérni a leszámolás elől. Néha vállalni kell minden kockázatot, de néha az óvatosság útját kell járni. Csak mindig eltalálnók: melyiket parancsolja Isten? (1.)
Rokonsága nem érti meg Jézus visszavonultságát és mennél nyilvánosabb föllépésre biztatja Őt. Hadd „lássák” az Ő tetteit mennél többen és hadd váljék „ismeretessé” mennél szélesebb körben! Jóakaratú tanácsnak és biztatásnak látszik, mégis nagyon emberi gondolkozásra vall. Jézus ügyének nincs szüksége feltűnésre és hírverésre! Más törvényei vannak az Ő győzelmének, mint az emberi sikereknek! (2-4.)
Nyilván ki is tűnik, hogy Jézus „atyjafiainak” ez az uszolása nem hitből fakadt, hanem onnan eredt, hogy „nem hittek benne”. Igazi hívei reáhagyták: cselekedjék mindent az Ő jótetszése szerint, mégha előttük az érthetetlen is. Mindig hitetlenség mutatkozik abban, ha emberi elgondolások útjaira akarjuk terelni Jézus munkáját. S milyen sokszor van ilyen hitetlenség a hozzá különben egészen közelállókban is! (5.)
Mindig parancs alatt!
Hiába biztatták Jézust rokonai, Ő nem ment el velük együtt Jeruzsálembe az ünnepre. Utólag aztán mégis útnak indult Ő is ugyanoda. Nyilvánvaló, hogy közben megszületett benne az addig hiányzó bizonyosság: el kell mennie neki is. De addig, amíg ez hiányzott, nem akart elindulni.
„Az én időm még nem tölt be.” Várakoznia kellett. Függőben kellett tartania elhatározását. Csak ha megkapta az isteni parancs jeladását, ütött az Ő órája. Ő harcban állott a „világgal”. Igazmondó szaváért Őt „gyűlölték”. S az ilyen feszült harci helyzetben minden eltévesztett lépés nagy baj. Mindent csak a maga idejében szabad kimondani és megtenni, amikor arra Isten világos parancsot ad!
„A ti időtök mindig készen van.” A többieknek nem volt miért várakozniuk. Azt és akkor tehették, amit és amikor akarták. Őket „nem gyűlölte a világ”, hiszen ők maguk is benne éltek annak áradatában. Semmilyen komoly érdek nem függött attól, nem forgott kockán azzal, hogy így vagy amúgy határoznak. Ez az Isten ügyének oda nem szentelt élet felelőtlensége és kétes értékű szabadsága!
Hadd legyek inkább a Jézus példája szerint fegyelem alatt élő jó vitéz! Mindent az Isten parancsolta időben!
357. dicséret: https://soundcloud.com/reformatusegyhaz/jezus-en-bizodalmam
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Hegedűs Loránt