Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 7. részének 11-20. versei:
11, A zsidók azért keresik vala, és mondának: Hol van ő?
12, És a sokaságban nagy zúgás vala ő miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetője.
13, Mindamellett senki sem beszélt vala nyíltan ő felőle a zsidóktól való félelem miatt.
14, Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba és tanít vala.
15, És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!
16, Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
17, Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
18, A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.
19, Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?
20, Felele a sokaság és monda: ördög van benned. Ki akar téged megölni?
Dr. Victor János igemagyarázata:
A sokaság és Jézus
„Keresik vala Őt…” Annyira már ismerte az ünneplő sokaság Jézust, hogy felébredt iránta érdeklődése és hiányát érezte annak, hogy Őt hallhassa. Közömbösek nem maradhattak iránta, ha már egyszer találkoztak vele vagy hírével. Vagy a puszta kíváncsiság, vagy komolyabb vágyakozás is, az ajkukra adta a kérdést: „Hol van Ő?” Nem él-e ma is ez a kérdés sokakban, akik szeretnék megismerni? (11.)
„Nagy zúgás vala Őmiatta…” Határozott meggyőződés nem volt a sokaságnak, de a lelkét nagyon foglalkoztatta a kérdés: kicsoda hát Jézus. Ki így, ki úgy vélekedett róla és mindnyájan féltek nyíltan állást foglalni, mert ennek következményei is lehettek. De mint megbolygatott méhkas zúgása, betöltötte lelküket a Jézus-kérdés nyugtalanító szava. Nem így vannak-e vele ma is sokan? (12-13.)
„Felméne Jézus a templomba…” Végre megjelent a sokaság előtt. Aki akarta, az láthatta és hallhatta. Elcsendesedett a róla való sok zavaros beszéd és megszólalt az Ő tulajdon beszéde. Ahol feltámad az iránta való érdeklődés és tudakozódás, ott előbb vagy utóbb egyszer csak fellép Ő a nyílt színen és megjelenti magát. Nem hagyja Ő kielégítetlenül ma sem azokat, akik kívánkoznak utána! (14.)
Jézus „tudománya”
Van olyan „tudomány”, még a Szentírásra vonatkozólag is, amely emberi iskolákban sajátítható el. Jézus nem ilyent hirdetett. Ilyent Ő nem is tanult. Ő azt a másik fajta „tudományt” hozta közénk és tanította nekünk, amely „Istentől való”. Amazt fáradtságos munkával sajátíthatjuk csak el. Ennek titkai ajándékképpen világosodnak ki előttünk. Erre kell vágyakoznom mindennél inkább! (15-16.)
De ennek a „tudománynak” van egy különös előfeltétele: az engedelmesség. Ezt nem gyűjtheti az ember a fejébe úgy, hogy az élete különben változatlan marad tőle. Ez a szívnek és az akaratnak a dolga is. És aki nem „akarja cselekedni” a belőle fakadó parancsokat, az előtt nem is világosodnak ki isteni igazságai! Az engedelmeskedő lélek ellenben megérti azokat és bizonyossá lesz felőlük. (17.)
Jézus megértésében és elfogadásában nem is az az igazi akadály sohasem, hogy az értelmünk előtt megfoghatatlan az Ő tudománya. Mindig az Isten iránti valamilyen engedetlenség okozza a gátlást. Amit az ember valahogyan már felfogott akaratából, azt nem „teljesítette”. S amíg ilyen rendezetlen hátralékai vannak, nincs továbbhaladás!
Adj Uram tiszta szívet, hogy tisztán láthassak! (19.)
161. dicséret: Siess keresztyén lelki jót hallani by Magyarországi Református Egyház (soundcloud.com)
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Hegedűs Loránt