Napi ige és dicséret (2021. február 20.)

Kedves Testvérek!


Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 7. részének 33-39. versei:
33, Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.
34, Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.
35, Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?
36, Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?
37, Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék.
38, A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
39, Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.

Dr. Victor János igemagyarázata:

Jézus eltűnik?

„Egy kevés idő múlva” – mondja Jézus, – Ő el fog tűnni azoknak szeme elől, akik ellene törnek. És akkor hiába „keresik” majd Őt! Ott, ahova Ő megy, már tehetetlen lesz ellenségeinek hatalma és nem teheti reá a kezét! Megértem, hogy az Ő Atyjához való visszatéréséről beszél. És tudom, amióta elfoglalta dicsőséges helyét a mennyekben, csakugyan hasztalan és meddő minden ellene rontó támadás! (33-34.)
De ellenfelei nem értették meg szavait. Azt hitték, hogy távoli országokba akar eltűnni előlük, hogy ott már ne érhesse utól ármányuk. Semmi sem állott pedig távolabb tőle ennél! Földi életének „kevés idejét” éppen ott akarta eltölteni, ahol egyre hevesebbé vált az ellene való támadás; szülőföldje népe között. Nem akart Ő kitérni a harc elől, hanem a kereszt útján akart felmagasztaltatni. (35.)
Akik ennyire félre tudták Őt érteni, ezzel azt árulták el, hogy máris világok választják el őket tőle. Testileg „kereshették” Őt, hogy elfogják, és idővel el is érhették céljukat. De igazában olyan messze voltak tőle, hogy „nem találhatták meg”. Aki vágyakozó és alázatos lélekkel „keresi”, attól soha sincs távol! Nem hogy elérhetetlen messzeségbe tűnnék előle, inkább egyre közelebbről megmutatja magát! (36.)
A lélek élő vizei
Csodálatos ajándékot kínál Jézus: a szomjúhozó lélek megelégedést találhat Őbenne. Nem is kérdi: mi az, amire az emberek szomjúhoznak? Bármi legyen az, aminek sóvárgása él bennük, csak forduljanak Őhozzá és megkapják azt az italt, amely minden szomjúságot elolt! Vége lesz kínzó nyughatatlanságuknak, epedésüknek, lázas kielégítetlenségüknek. Nála megnyugvás és felüdülés vár rájuk! (37.)
Még megtetézi ezt az ígéretet egy további is. Aki őbelőle merítve megtalálja lelki kielégülését, arról ez az áldás tovább is fog majd áradni másokra. Benne magában is olyan friss forrás fog fakadni, amelynek jótéteményeiből újabb szomjúhozó lelkek meríthetnek. Nemcsak élvezője lehet az „élő víz” ajándékának, hanem osztogatója, és terjesztője is. És csak az kell ehhez, hogy higgyen Őbenne! (38.)
Az evangélista magyarázó szava feltárja ennek a csodálatos ajándéknak a titkát. Isten Szent Lelke árad Jézusból híveire és hívein át tovább is másokra! Ha megváltó művét elvégezte mind a „megdicsőülésig”, akkor valóság lesz az, ami addig „nem volt”: bűnös emberek szívébe kitöltheti Isten az Ő lelkét és bennük lakozhatik. Ez az, ami minden szomjúságot megelégít és bőséges áldások forrásává teszi az életet! (39.)  


Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt

Vélemény, hozzászólás?