Napi ige és dicséret (2021. március 16.)

Kedves Testvérek!


Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 10. részének 31-42. versei:
31, Ismét köveket ragadának a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32, Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33, Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34, Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35, Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36, Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37, Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38, Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van és én ő benne vagyok.
39, Ismét meg akarták azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből.
40, És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada.
41, És sokan menének ő hozzá és mondják vala: hogy, János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala.
42, És sokan hivének ott ő benne. 

Dr. Victor János igemagyarázata:

Az igazi ok

Belelátok itt a legmélyebb okába annak, miért támadt Jézus ellen olyan ellenségeskedés, amely már-már köveket ragadt, hogy kioltsa életét.
„Jó dologért nem kövezünk meg téged.” Hajlandók lettek volna ellenségei elismerni, hogy sok jó dolgot tanított és cselekedett. Elfogadták volna tőle, ami az ő helyeslésükkel találkozott. Mindaddig nem lett volna baj, amíg ők ülnek a bírói székekben és onnan ők részesíthetik Jézust akár dicséretükben és elismerésükben is.
„Istenné teszed magadat.” Ezen akadtak fent megbotránkozásukkal. Jézus úgy állott elébük, hogy Őt nem lehetett felülről méltányolni, hanem előtte leborulva alulról kellett föltekinteni hozzá. Ezt a hódolatot nem egykönnyen rója le neki az emberi szív. Ezt a feltétlen Úr voltát nehéz elismerni. Pedig Ő egészen világosan erre tart igényt.
„Ember létedre…” Ez volt ellenkezésüknek az ürügye. Valóban, az Ő isteni méltósága el volt rejtve egyszerű és alázatos embervolta mögé. De  hát régtől fogva tudhatták volna, hogy az örök fenségű Isten sokszor véges embereket használ föl az Ő „beszédének”, akaratának és áldásának közlésére. Ez történt Őbenne is, csak egyedülálló és tökéletes mértékben.
Mondjam neki: „Én Uram és Istenem!” 
Jézus máshova megy
„Az Atya énbennem és én Őbenne…” Jézus elválaszthatatlanul egy az Atyával. Sem saját maga iránt nem kívánt olyan hitet, amely ne szólt volna egyben az Ő mennyei Atyjának is. Sem nem ismert az Atyában való olyan hitet, amely ugyanakkor elzárkózott volna Ő előle. Emiatt fordultak sokan ellene. És ezen a ponton dől el ma is: ki áll mellé, s ki mond neki nemet.
„Elméne túl a Jordánon…” Hazája fővárosából, ahol már kiéleződtek az ellentétek, Jézus egy időre elvonul csendesebb helyekre s ott folytatja munkáját. Azoknak, akik ellene fordultak, újat már úgysem mondhat. S neki nem életeleme a folytonos vita és harc. Világos és megszívlelendő példaadás ez. Néha szembe kell szállni a hitetlenséggel. De néha hátat kell fordítani neki és magára kell hagyni!
„Sokan hivének ott Őbenne.” Ha népének vezetői között elszánt ellenállásba ütközött is, maradtak azért még sokan, félreeső helyek ismeretlen, egyszerű emberei, akik hálásan és kitárt lélekkel fogadták. Ha ma is sokszor éppen azok zárkóznak el szava elől, akiknek a megtérése mások irányítása és vonzása tekintetében a legtöbbet jelenthetné, azért még nem akad el az Ő hódító útja és áldott szolgálata!

Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt

Vélemény, hozzászólás?