Napi ige és dicséret (2021. március 23.)

Kedves Testvérek!


Mai újszövetségi igénk a János evangéliuma 11. részének 41-52. versei:
41, Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
42, Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
43, És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!
44, És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda néki Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
45, Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
A főpapok tanácsa Jézus élete ellen
46, De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
47, Egybegyüjték azért a papi fejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát mível.
48, Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49, Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: TI semmit sem tudtok.
50, Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
51, Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52, És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
 
Dr. Victor János igemagyarázata:

A csodák titka

Áhítattal állok meg Jézus imádságának titokzatos csodája előtt. A mi imádságunk tapogatódzás: vajjon eltaláljuk-e Isten akaratát? Vagy tusakodás: vajjon elnyerjük-e a meghallgattatást? Ő már előre hálát ad! Eleve bizonyos, hogy akarata teljes összhangban van az Atya akaratával, s ezért mellette áll az isteni mindenhatóság, hogy cselekedeteiben megnyilatkozzék. Kicsoda hasonlatos hozzá? 
Megdöbbent lélekkel szemlélem a halott Lázár feltámadásának csodáját. Az oszlásnak induló tetembe Jézus szavára visszatér az élet, s a halott megint él és mozog! El sem hinném, ha nem Őróla volna szó! De megértem: annak életébe jól beleillik még ez is, aki által szabadon árad ki az Isten minden ereje. Aki maga volt a legnagyobb csoda, annak cselekedetei is lehettek csodák!
De ne maradjak csak nézője az ilyen csodának! Mert nem látványosság kedvéért áll az előttem! Az ott jelenvoltak közül “sokan hivének”. A látottak erre indították őket. Sőt egyeseknek ott mindjárt akadt tennivalójuk is Jézus szavára. Csodáinak láttára buzduljak hát én is még nagyobb hitre Őbenne és várjam bármilyen szolgálatra kész engedelmességgel: milyen parancsokat osztogat!
Az ellenfél igazságai?
Általánosságban igazuk volt Jézus ellenfeleinek, amikor Jézus terjedő hatásától féltették a maguk uralmát. Ha nem is olyan politikai bonyodalmak révén, mint ahogy rémlátomásuk azt eléjük festegette, de mindenesetre megdöntötte volna az ő egész világukat, ha “mindenki hisz Őbenne”. Ahol Jézus tanítványai sokasodnak, ott semmiképpen nem maradhat meg változatlanul a dolgok régi rendje!
Kajafásnak is igaza volt, de már csak a maga és társai rövidlátó önzése szempontjából, amikor levonta a következtetést: vesszen hát akkor Jézus! “Jobb nekünk” – mondotta. Inkább egy ember, mint az egész nép! Ha egy kicsit messzebb nézett volna! Csakugyan “jobb” volt így nekik? Mit értek el vele? Látszólagos igazában is súlyosan téved az ember mindig, amikor a maga önzésének feláldozza Jézust.
De volt valami igaza ennek a beszédnek, amiről maga Kajafás sem tudta, milyen örök és szent igazságot mond ki vele. Csakugyan Isten akarata volt az, hogy egy meghaljon a sokakért. Nem azért, hogy zavartalanul fennmaradhasson ellenfeleinek uralma az ő népük felett, hanem azért, hogy halálának árán Ő gyüjthesse össze a maga népét és uralkodhassék felette dicsőségesen. Így lett és így lesz örökké!
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt