Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 18. részének 12-24. versei:
Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 18. részének 12-24. versei:
Jézus vallomása a főtanács előtt. Péter megtagadja őt.
12, A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,
13, És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, a ki abban az esztendőben főpap vala.
14, Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért.
15, Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába.
16, Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.
17, Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
18, A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velök együtt, és melegszik vala.
19, A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
20, Felele néki Jézus: Én nyílván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
21, Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik; ímé ők tudják, a miket szólottam.
22, Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?
23, Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
24, Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Dr. Victor János igemagyarázata:
Veszélyes környezet
Érdekes dolog, hogy volt Jézus tanítványai közt egy, aki valamilyen ismeretség révén bejáratos volt a főpap házához, és ennek révén Péter is bejuthatott Jézus ellenségeinek a fészkébe. Nem elzárt külön világban élnek az Ő tanítványai és sokféle kapcsolat fűzi őket az ellenséges világhoz.
De Péternek nem kellett volna a főpapi ház veszélyes környezetébe jutnia. Ő maga kereste azt fel abban a reményben, hogy észrevétlenül elkeveredhetik ott mások között. Igaz, az a vágy vezette, hogy Jézus közelében lehessen. Mégis balgatagul játszott a veszéllyel!
Utol is érte a veszedelem. Felismerte valaki és ő csak úgy tudta kivágni magát a bajból, hogy eltagadta Jézussal való kapcsolatait. Nagyobbnak bizonyult a veszély, mint a bátorsága, és ő szégyenletes, gyáva hűtlenséggel hátrált meg a színvalló, nyílt bizonyságtétel elől!
S amikor pillanatnyilag elmúlt a veszély és már biztonságban érezhette magát, akkor is csak gyáva hallgatásban lapulva melegedhetett a tűz körül a többiek között. Méltatlan és csúf szerep ez olyan ember számára, akit Jézus a maga bizonyságtevőjéül választott és arra nevelt!
Csak olyan körben forgolódjam, ahol nem kell eltitkolnom és eltagadnom, kié vagyok!
Igazságért szenvedni
Jézus megkötözött bűnösként áll vallató bírái előtt és a túlbuzgó poroszló büntetlenül ütheti arcon. Ő mindezt eltűri és elszenvedi. De emelt fővel, igazsága érzetének teljes méltóságával!
A főpap vallató kérdéseire lecsap az Ő viszontkérdése: „Mit kérdesz engem?” És szavai leleplezik az egész bírói eljárás komolyság nélkül való, képmutató voltát. Hazug formaság színjátékát játszák végig a bírák! Hiszen mindent tudnak már, amire kíváncsiak lehetnek és úgyis eleve eldöntött dolog, hogy mit akarnak vele csinálni! Nem Őneki kell szégyenkeznie bírái előtt, hanem Ő szégyeníti meg őket a rájuk olvasott igazsággal.
A poroszlótól kapott ütésre nyugodt, de szigorú számonkéréssel válaszol: „Miért versz engem?” És ha volt abban a durva emberben egy szikrányi lelkiismeret, azonnal tisztán láthatta, hogy tettét semmivel sem igazolhatja, hanem csak rútul visszaélt a helyzettel. testileg Jézus arca fájhatott az ütéstől, de lelkileg a poroszló arcát kellett, hogy égesse a szégyen az igazság miatt, amely őt megvilágította és megítélte.
Az alázatos türelem még nem okvetlenül meghunyászkodás, ezt tanulnom kell még Jézus példájából. Lehet szenvedéseket is készségesen vállalnom, úgy, hogy ezzel is harcolok!
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
Hegedűs Loránt