Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 18. részének 9-20. versei:
Királyok, kalmárok és hajósok jajgatása.
9, És síratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják.
10, Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! Jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
11, A föld kalmárai is síratják és jajgatják őt, mert az áruikat immár senki nem veszi;
12, Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
13, És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
14, És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
15, Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
16, És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skárlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
17, És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
18, És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
19, És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágadágaiból, hogy elpusztult egy órában!
20, Örülj ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Késő bánat
A világ központja, a „nagy Babilon” nem tűnik el a földről nyomtalanul. Nagyon sokan vallják meg elveszése fölötti bánatukat. De milyen üres és hiábavaló gyászolás ez!
Nincs benne semmi segítőkészség. Még rajta van az ítélet a városon, még megpróbálhatnák pusztulásának kínjait enyhíteni – de királyok, kereskedők, hajósok egyformán távol állnak, és félelemtől reszketve nézik ezt az ítéletet, mely hamarosan őket is el fogja érni.
Nincs benne igazi részvét sem. Nem is a város pusztulásán sírnak, hanem saját érdekeik kútbaesésén. A királyok sajnálják e világgal való paráználkodásuk megszűnt alkalmait, a kereskedők és hajósok megszünt üzleteiket, odaveszett hasznukat siratják. Állnak a rettenetes méretű sír körül – és gyászolják saját magukat.
Még a sajnálkozásuk is alacsonyrendű. Nem búsulnak azon, hogy Isten haragját ennyire felkeltette a Város, nem sajnálják a benne elpusztult embereket, hanem azt siratják, hogy „annyi gazdagság” elpusztult. Számukra a város és az egész világ annyit ért, amennyi gazdagsággal és gyönyörrel élvezetet szerzett nekik. Másokról nem is olvasunk a siratók jegyzékében, mint akik ezeken a dolgokon keresztül voltak összekötve a várossal.
De ez a város, a nagy Babilon, ilyen siratást érdemel. Nem csoda, hogy Isten az övéit a végrehajtott ítélet feletti örömre hívja fel.
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt