Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve 19. részének 1-10. versei:
Örömének Babilon leomlásán
1, És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
2, Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén.
3, És másodszor is mondának: Aleluja! és: annak füstje felmegy örökkön örökké.
4, És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja
5, És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
A Bárány mennyegzője
6, És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
7, Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány mennyegzője, és az ő felesége elkészítette magát.
8, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
9, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány mennyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10, És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Mennyei énekhangok
A mennyei világban, amint e „jelenésekben” elém tárul képe, nem az örök csend némasága uralkodik. Zúgó himnuszoknak a hullámverése tölti be!
Hallom a győzelmi énekek hangjait. Mert véget ért az ősi harc. A „nagy paráznának”, az Istentől elrugaszkodott emberi hatalomnak, amely megfertőzte a világot és annyi szenvedést árasztott az Isten választottaira, füstölgő romhalmazzá lett minden büszkesége. Isten ítélkezett felette, és örökre kiszabadította karmaiból az Ő megsanyargatott népét.
Hallom a mennyegzői énekek hangjait is. Mert elérkezett a boldog beteljesedésnek órája. A „menyasszony”, a Krisztus számára kiválasztottak és elhívottak serege, levetette immár minden tisztátalanságát és a tökéletesség fehér ruhájával felékesítve áll az Ő Vőlegénye, az érette megöletett Bárány előtt, hogy örökre eggyé legyen vele az Ő dicsőségében.
Úgy látszik néha, hogy nagyon messze van tőlünk ez a mennyei világ. Mennyi nehézséggel kell tusakodnia a Krisztus népének, mert olyan fennhéjázóan uralkodik körülötte a bűn! És magát a hívők életét is hogy elrútítja sokszor a bűnnek tisztátalansága! De ha elcsendesedve figyelem: hallhatom már a mennyei éneket!
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt