Kedves Testvérek!
A mai naptól napi igénk témája Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első és második levele.
Korinthus Pál apostol korában néhány százezres lakosságú gazdag görögországi kereskedelmi központ volt. Krisztus előtt 146-ban a rómaiak lerombolták, 100 évvel később Julius Caesar újraalapította. Lakosságának kétharmadát rabszolgák alkották. A város közigazgatását római tisztviselők látták el, a polgári lakosság zöme kereskedő volt, a görögökön kívül jelentős számban szírek egyiptomiak, zsidók. A kikötőváros erkölcstelensége egyenesen közmondásos volt az ókorban, amit jól mutat a város nevéhez kapcsolódó görög nyelvű kifejezés: „korinthiazein” magyarul „korintusi módra élni”, azaz kicsapongó életmódot folytatni. Számos, a Kelet minden tájáról beszivárgott különféle vallási kultusz volt jelen, a maga sokféle szokásával, liturgiájával.
Ez a légkör a korinthusi fiatal keresztyén közösség életét is megterhelte, de a különféle nemzetiségű tagokból álló gyülekezet együttélése is számos problémához vezetett; különböző módon közelítették meg a kereszténység alapkérdéseit, ugyanígy többféleképpen magyarázták és alkalmazták is azokat.
Pál apostol ezek miatt iránymutatásként részletesen írja le e leveleiben a keresztyén értékrend alapjait (lásd: szeretet-himnusz, feltámadás-himnusz), a helyes hagyományt, ill. a helyes és követendő gyakorlatot (például az úrvacsora szereztetési igéje).
Mai újszövetségi igénk Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 1. részének 1-3. versei:
Hála az evangyéliomnak Korinthusban való áldásaiért
1, Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.
2, Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
3, Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Nekünk íratott meg
Miért fontos ez a sok-sok évszázaddal ezelőtt íródott levél ma is, számunkra is?
Megértem, ha meggondolom: ki írta? Nem a távoli hajdankorban élt valamilyen magánember, egy a sok millió közül, hanem „Isten akaratából elhívott apostol”. Egyike a Jézus Krisztus első tanúbizonyságainak, akiket Isten az Ő Evangéliuma hirnökéül rendelt. Ma is csak az ő szavukat figyelve ismerhetem meg örök üzenetét.
Jó azt is megnéznem: kik a levél címzettjei? Igaz, idegen ország és nép régen eltünt gyermekei – de lelkileg mégis velem egy atyafisághoz tartozók. Hiszen abban van az én reménységem is, hogy az „Isten gyülekezetéhez”, a Krisztusban „elhívottakhoz” és „szentekhez” számláltatom, mint ők is. Ami nekik íratott, nekem is szól.
És megtekintem a beköszöntő jókívánságot, amellyel a levél kezdődik. „Kegyelemről” és „békességről” szól, de nem úgy, mint talán soha el nem érhető javakról, hanem úgy, hogy ezeknek biztos és bőséges forrását is megnevezi „a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban”. Ha ilyen forrás felé mutat ez a levél, hogy ne figyelnénk szavára?
Hadd szóljon általa Isten örök szava hozzám!
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt
