Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 14. részének 1-5. versei:
A tanítói adomány és a nyelveken szólás használatáról; az isteni tisztelet szép rendjéről
1, Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
2, Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
3, A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.
4, A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.
5, Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
Dr. Victor János igemagyarázata:
A „nyelveken szólás”
A „nyelveken szólás” rejtelmére világos fényt vetnek az apostol szavai itt. Az apostol a Lélek „ajándékát” látja ebben is és „szeretné”, ha olvasói „mindnyájan szólnának nyelveken”. S kell is, hogy néha úgy eltöltse a szívet az Istennel való közösség, hogy azt emberi szavakkal el se lehessen mondani!
De milyen bölcs az apostol intése: van ennél magasabbrendű „adomány” is, és „inkább” arra kell törekedni. Ilyen a „prófétálás”: az Istenről való olyan beszéd, amely érthető módon szól „embereknek”, „épülésre, intésre, vigasztalásra„.
A magam boldog lelki elragadtatásaiból még senki másnak nincsen haszna. Pedig Isten azért társalog velem, hogy szavát továbbadjam és segítsek vele másoknak.
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt