Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 14. részének 12-17. versei:
12, Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.
13, Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
14, Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
15, Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
16, Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
17, Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.
Dr. Victor János igemagyarázata:
„Értelemmel”
„Imádkozom, énekelek, áldást mondok lélekkel…” Ilyesféle történik néha énvelem is. Az egész bensőm egyetlen, Isten felé repeső érzéssé válik. Tele van a szívem valamilyen el sem mondható ének muzsikájával. És boldogan árad ki egész lényem a másokra áldást kívánó vágyakozásban. De meglehet, hogy ugyanakkor „az értelmem gyümölcstelen”. Magam sem tudnám megmondani: mi van velem?
„Imádkozni, énekelni, áldást mondani értelemmel…” Ez magasabbrendű dolog és erre kell igyekeznem. Öntudatos világosság kell, hogy átjárja az érzéseimet. Számot kell, hogy adjak arról és szavakba kell, hogy foglalni tudjam: mivel van úgy tele a szívem. Ha egészen nem tudom is elmondani sohasem, amit éreznem adott Isten, valamit mégis el kell, hogy tudjak róla mondani.
Különben hogyan „épül abból más”? Mert nem szabad sohasem elfelejtkeznem arról, hogy amit Isten adott, nem magam élvezetére adta, hanem hogy szolgálatára legyek vele másnak. Csak az „értelemmel” való „imádkozásra, éneklésre és áldásra” tudnak visszhangot adni az én testvéreim és csak amikor így „áment mondanak” rá ők is, akkor épül a lelkek összecsendülése által az Isten „gyülekezete”!
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt