Az ilyen irigykedés belső hozzáállás dolga. A szívben és az elmében bujkál, és a polgári rendtartás nem törődik vele, hacsak a felszínre nem tör lopás formájában. A lopás és az ilyen sóvárgó kívánság között ugyanolyan kapcsolat van, mint a házasságtörés és a szenvedélyes érzéki vágy, vagy az emberölés és az indulatosság között.

Meglepő, hogy mennyire modern mindaz, aminek a kívánását ez a parancs tiltja. Ma, amikor például olyan nagy a lakáshiány, bizony gyakran előfordul, hogy egyesek „elkívánva a szomszédét” nem a legtisztább módon jutnak hozzá ahhoz, amit mindenáron szeretnének megnyerni. A válóperes bíróságoknak sem lenne annyi dolguk, ha a férfiak nem sóvárognának társaik felesége után. 

„A kapzsiság bálványimádás”  (Kolossé 3:5.) – írja az apostol, ezzel szemben viszont „nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel”. (I.Timótheus 6:6.)

Ha sorra vesszük ezeket a parancsolatokat, bizony komoly bűnlajstrom kerülhet napvilágra. Olyan sok minden történik életünkben a felszín alatt, a gondolataink síkján! A világ mindezt nem látja, sőt, gyakran még saját magunk előtt is ügyesen sikerül rejtegetnünk. Isten azonban világosan látja mindezt. Tekintete behatol szívünk legsötétebb rejtekébe. „És nincsen oly teremtmény , a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt…” (Zsidók 4:13) Ő tisztán látja, milyenek vagyunk valójában, és törvénye pontosan felméri bűnünk súlyosságát. Igen, Isten részben azért adta a törvényt, hogy rámutasson bűneinkre, „mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róma 3:20) 

Áldás, békesség:

Hegedűs Loránt