Elhangzott 1996 I. 21-én Budapesten, a Szabadság téri Hazatérés Templomában a Millecentenárium évének református istentiszteleti nyitánya a Himnusz születésének 173. évfordulóján, a Duna Televízióban közvetítésével.

Lekció: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza emberek! Mert ezer esztendő annyi a szemedben, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradtság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmes felháborodásod? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Fordulj hozzánk Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Adj bőségesen szeretetedből reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben! Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányban rossz sorsunk volt! Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáit tedd maradandóvá, kezeink munkáit tedd maradandóvá!” 90. Zsoltár

A teljes igehirdetés az alábbi dokumentumot letöltve olvasható.