Napi ige kategória bejegyzései

PÜNKÖSDI ISTENTISZTELETI REND

Kedves Testvérek!

Ezúton is hirdetjük pünkösdi istentiszteleti rendünket, amelyre mindenkit szeretettel hívunk és várunk.
Június 5. Pünkösdvasárnap, 10 óra: istentisztelet és úrvacsoraosztás
Június 6. Pünkösdhétfő, 10 óra: istentisztelet és úrvacsoraosztás
Az Úr legyen mindannyiunk őriző és vezérlő pásztora!
Áldás, békesség!
Hegedűs Loránt

Mai példázatunk (2022. február 19.)

„Ámbátor megőszülnek, de mindazonáltal nagy szaporasággal szép gyümölcsöt teremnek,
Hogy igazságát híven mindenütt hirdessék az én Istenemnek, kiben hamisság nincsen.” (92. zsoltár 8.)
Dr. Gyökössy Endre elbeszélése: 

Öregember – öreg, de ember

Vén karosszéke mélyén tétován forgatta kezében a szép nyomású meghívót. Felesége, válla fölött áthajolva, vele együtt olvasta és jóízűen felnevetett:
– De kikupálódott az intézeted, amióta eljöttél. Nem is nyugdíjasok összejövetelére hívnak, hanem a szeniorok garden-partyjára. Micsoda tapintat! Elmégy?
Férje felnézett a párjára, mert megromlott a hallása, de egy logopédus barátjától remekül megtanult szájról olvasni. Nem szerette a hallókészüléket. Felesége biztatva és reménykedve ismét megkérdezte: – Elmégy?
Tóni bácsi (így hívta, szeretgette az egész környék) elgondolkodva bólintott; eszébe jutott felesége reggeli beszélgetése a szomszédasszonnyal, aki szokása szerint minden nap valamilyen ürüggyel benyitott hozzájuk. Örzséje (így becézte párját) a kertkapuig kísérte cserfes szomszédjukat. Ő az ablaknál állt, néhány méterre tőlük – hallótávolon kívül -, de tisztán leolvasta asszonya szájáról a kérdést:
-Te mit csinálsz az öregeddel? Mert az enyém, mióta nyugdíjba ment, kuckójában üldögél, vagy szüntelen segíteni akar, de erről lebeszéltem, mert csak lábatlankodik. Tudod, annyi év alatt megszoktam, hogy a konyhában egyedül vagyok s legalább fél napig nem kell senkit kerülgetnem.
Akkor belesajdult valami, meg sem várta a szomszédjuk válaszát, aki különben is háttal állt neki, úgysem értette volna, mit mond, visszahúzódott a szobája sarkába, és ott gubbasztott, míg meg nem jött a posta.
– Igen, elmegyek – felelte végül.
A garden-party napján kicsípte magát, amúgy öregurasan, régimódian: zakó, nyakkendő, miegymás és elballagott a közeli Tervezőintézet szenior-partyjára. Bent, már a főkapunál nyakába borult Jóska, valamikori beosztottja, jelenleg utódja, a garden-party főrendezője, kopaszabban mint valaha.
– Semmit sem változtál, Tóni bácsi – lelkendezte körül egykori főnökét – fiatalabb vagy, mint voltál! Jól tarthat Örzse néni – heherészett – és máris utána futott egy másik nyugdíjasnak, „szeniornak”, aki közben a hátuk mögött jött be, most azt fogta karon és cipelte az intézet kertje felé, ahol vagy két tucat terített asztalka, kerti székekkel – várták a nyugállományú dolgozókat.
Tóni bácsi kissé zavartan álldogált, nézdegélt. Jóska feje, nem messze tőle egy tujabokor mögül bukkant fel és láthatóan őfelé intett; egyik újabb vendégének mondta (ajkáról pontosan le lehetett olvasni).
– Láttad Tóni tatát? Igencsak megroggyant. Lötyög rajta az ünneplője. Azt hiszem, újra gyűjthetünk koszorúra.
Aznap már másodszor bánta meg, hogy megtanult szájról olvasni. Keresztülvágott a kerten, a központi épület ajtaján át felment az első emeletre, végig lépdelt a jól ismert folyosón. A sarokszoba előtt megállt. Az volt az övé. Több mint harminc éven át, ide nyitott be minden reggel. Ott töltötte fél életét. Az ajtón észrevette saját névtábláját, le sem vették, csak ráragasztották utódja nevét, a kopasz Jóskáét, mint aki nem marad sokáig ebben a szobában. Hamarosan párnázott ajtajút kap, amilyen hegyes könyökű – gondolta, és leballagott a lépcsőn; óvatosan kikerülte a már körülült asztalokat és kilépett az intézet kapuján. Kis kerülőt tett, úgy érezte, le kell ülnie. Halálosan fáradt. Egyedül akart maradni önmagával. Emlékezett: két sarokkal odébb van egy parkocska s néhány ülőalkalmatosság.
Hogy megnőttek a fák, megsűrűsödtek a bokrok, amióta erre járt – csodálkozott – és lezökkent az egyik padra. A terecske majdnem üres volt. Hátradőlt és elgondolkozott: manapság a fiatal „szakemberek” mennyi badarságot írnak az öregség szépségeiről. Még nem voltak öregek, honnan is tudnák, hogy darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között. Lehet, hogy hivatalból, de időnként megtisztelik a véneket, de nem szeretik őket, mert élő emlékeztetők: az öregségre és a halálra. Sokan vagyunk mi már – dünnyögte maga elé. Kinek kellünk, így halálon innen s életen túl? Nehézkesen feltápászkodott és hazaballagott.
Ahogy belépett a lakásába, felesége tüstént azzal kezdte: Kaptál egy telefont. Egyházad új papja keresett. Emlékszel? Járt itt egyszer. Az a szép szál, szakállas fiatalember. Arra kért, hogy hívd vissza. Igaz, hogy megígérted neki, ha nyugdíjba mégy, segítségére leszel?
– Azt hiszem, mondtam effélét.
– No – pergette tovább asszonya -, azt üzeni; valami építkezésbe kezdtek s igen nagy szükségük volna a szakértelmedre, tanácsaidra. Tudod, hogy búcsúzott a telefonba? Azt mondta: áldás, békesség. Olyasmi köszönés ez, mint nálunk a dicsértessék?
– Olyasmi – bólintott Tóni bácsi. Aztán hirtelen kihúzta magát: Na, akkor megyek is.
– Most mindjárt?
– Ha azt üzente, szüksége van rám, most mindjárt – és mosolygott.
Felesége mondani akart még valamit, de szava akadt. Hónapok óta nem látta mosolyogni párját. Az már ment kifelé, ám az ajtóban pillanatra megállt, visszafordult és még mindig mosolyogva azt mondta Örzséjének:
Áldás, békesség!

Napi ige és dicséret (2022. február 18.)

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk; Máté evangéliuma 6. részének 33-34. versei:
33, De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
34, Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Oswald Chambers gondolatai:

Mihelyt Jézusnak e szavait mélyebben átgondoljuk, úgy találjuk, hogy ezek a legforradalmibb állítások, amiket emberi fül valaha is hallott. „Keressétek először az Ő országát.” Mi, még a legszellemibben gondolkodók is, fordítva következtetünk: De élnem kell, ennyi meg ennyi pénzre van szükségem, ruházkodnom kell, ennem kell… azaz életünk nagy gondja nem Isten országa, hanem hogy hogyan rendezzük be ügyesen életünket. Jézus megfordítja a sorrendet: először Istennel jussatok helyes kapcsolatba, maradjon ez életetek legnagyobb gondja és soha ne tegyétek a hangsúlyt más dolgokra!
„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” Urunk megmutatja, hogy az Ő szemszögéből nézve milyen értelmetlen a megélhetéshez szükséges eszközök miatt aggodalmaskodnunk. Jézus nem azt mondja, hogy áldott az, aki semmivel sem törődik; az ilyen ember bolond. Jézus azt tanította, hogy a tanítvány legfőbb gondja az Istennel való kapcsolata legyen, és ehhez képest minden másra csak gondos gondtalansággal nézzen. Jézus azt mondja: az étel és ital gondját ne engedd uralkodó tényezővé tenni életedben, hanem végérvényesen Istenre figyelj. Sok ember nem törődik azzal, hogy mit egyék és mit igyék és emiatt veszteséget szenved; nem törődnek azzal, hogy mibe öltözzenek. Úgy járnak-kelnek, mint akiknek semmi dolguk; nem törődnek földi ügyeikkel, de Isten felelőssé teszi őket érte. Jézus azt mondja: legyen az életünk legnagyobb gondja az Istennel való kapcsolat, minden egyéb csak második helyen jöhet számításba.
Keresztyén életünk legszigorúbb iskolája, hogy megengedjük a Szentléleknek: hozza összhangba életünket Jézusnak ezzel a tanításával.

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! : https://www.youtube.com/watch?v=kevu0jqCnsg&ab_channel=brassobelvaros
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt  

Napi ige és dicséret (2022. február 15.)

Kedves Testvérek!

Mai igénk: A Tízparancsolat tizedik parancsolata (2 Mózes 20.17.)
Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

John R. W. Stott gondolatai:
Az ilyen irigykedés belső hozzáállás dolga. A szívben és az elmében bujkál, és a polgári rendtartás nem törődik vele, hacsak a felszínre nem tör lopás formájában. A lopás és az ilyen sóvárgó kívánság között ugyanolyan kapcsolat van, mint a házasságtörés és a szenvedélyes érzéki vágy, vagy az emberölés és az indulatosság között.
Meglepő, hogy mennyire modern mindaz, aminek a kívánását ez a parancs tiltja. Ma, amikor például olyan nagy a lakáshiány, bizony gyakran előfordul, hogy egyesek „elkívánva a szomszédét” nem a legtisztább módon jutnak hozzá ahhoz, amit mindenáron szeretnének megnyerni. A válóperes bíróságoknak sem lenne annyi dolguk, ha a férfiak nem sóvárognának társaik felesége után. 
„A kapzsiság bálványimádás”  (Kolossé 3:5.) – írja az apostol, ezzel szemben viszont „nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel”. (I.Timótheus 6:6.)
John R.W. Stott záró gondolatai a Tízparancsolatról:
Ha sorra vesszük ezeket a parancsolatokat, bizony komoly bűnlajstrom kerülhet napvilágra. Olyan sok minden történik életünkben a felszín alatt, a gondolataink síkján! A világ mindezt nem látja, sőt, gyakran még saját magunk előtt is ügyesen sikerül rejtegetnünk. Isten azonban világosan látja mindezt. Tekintete behatol szívünk legsötétebb rejtekébe. „És nincsen oly teremtmény , a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt…” (Zsidók 4:13) Ő tisztán látja, milyenek vagyunk valójában, és törvénye pontosan felméri bűnünk súlyosságát. Igen, Isten részben azért adta a törvényt, hogy rámutasson bűneinkre, „mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róma 3:20) 
276. dicséret: Egyedüli reményem, ó Uram, csak Te vagy 0788.pdf (reformatus.hu)
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt  

Napi ige és dicséret (2022. február 14.)

Kedves Testvérek!

Mai igénk: A Tízparancsolat kilencedik parancsolata (2 Mózes 20:16.)
„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.”
John R. W. Stott gondolatai:
Nemcsak azt jelenti ez a parancsolat, hogy bírósági tárgyaláson tanúi minőségben ne mondjunk valótlant, bár természetesen erre is kiterjed. Magában foglalja a rágalmazást és becsületsértést is, a pletykálást és az alaptalan fecsegést, minden hazugságot és szándékos túlzást, valamint az igazság eltorzítását. Lehet hamisan tanúskodni azzal is, hogy meghallgatunk vagy továbbmondunk rosszindulatú, kósza híreket, hogy más kárára tréfálkozunk, hamis benyomást keltünk vagy valótlan állításokat nem helyesbítünk. Ez ellen a parancsolat ellen némaságunkkal éppúgy véthetünk, mint szavainkkal.
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt  

Egy mai példázat

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”
(Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele 8. részének 28. verse) 
Dr. Gyökössy Endre elbeszélése: 

Isten ördöge

A férfi egy nemrég alakult cégnek s egyben a nagy vállalkozásnak lett a munkatársa. Csodálkozott is, hogy protekció nélkül, pályázat útján megkapta az állást. (Életrajzába becsületesen beírta, hogy rendszeresen jár templomba és presbiter.)
Éjt nappallá téve feszült neki új munkájának. Felesége – mint mindig – megértette, hogy eleinte kevesebb órát tölthetnek majd együtt és három kisgyermekükkel. Az ötösben eltöltött idő volt eddig minden szórakozásuk és örömük. Ő ebből most kimaradt. A szükségessé vált nagyobb lakás érdekében vállalta el ezt az átmenetinek vélt időszakot. Így telt el vagy másfél év. Ennek vége felé érezte először, hogy a vele egy szobában, vagy a közelében dolgozó munkatársai elhallgatnak, ha ő belép. Ha fontos aktákat, bizonylatokat, iratokat, szerződéseket akart látni, azt vagy nem találják, vagy azt a megismétlődő választ kapja: Ó azt már régen elintéztük. Vagy: Te vagy a legtapasztaltabb gyakorlati szakember, nézz le a gyártó üzemrészbe, hogyan folyik a termelés; tudod, mindig le vagyunk maradva, jó, ha valaki a körmükre néz. A papírmunkát úgysem szereted, inkább azt végezzük el helyetted.
Éppen karácsony közeledtére készülődtek otthon, amikor közölték vele: sok az üzem ráfizetése. Konvertibilis valutát hozó exportjuk – amiben reménykedtek – nem sikerült. Meg kell értenie: mint új ember, beleesik a tervezett létszámcsökkentésbe. Mint kitűnő szakértő, biztosan máshol is el tud helyezkedni, ehhez minden segítséget megadnak, értse meg és ne haragudjon, áthelyezéssel és ahogy akarja, de…
Néhány hét alatt volt cége áradozóan jó ajánlatával és gyülekezete közösségének baráti segítségével valóban talált állást. Lakásától jóval távolabb, kevésbé hangzatos címmel és több fáradtsággal járó munkával – nagyjából azonos fizetést kapott. Ám, hogy éppen őt tessékelték ki volt munkahelyéről, bármilyen udvariaskodva is, az önérzetét annyira sértette, hogy depresszió szélére sodródott.
Amikor felesége látta egyre romló lelkiállapotát, azzal vigasztalta:
– Most hidd el, kedves, amit hiszel s amit eddig együtt hittünk, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál”.
Ingerülten hárította el felesége szavait:
– Legalább te ne prédikálj, s egyébként is, én nem vagyok Pál apostol, sem a római gyülekezet; annak írta ezt Pál.
Néhány nap múlva olvasta az egyik napilapban, hogy volt munkahelyén, ahonnan kitessékelték, ellenőrök szálltak ki és folyamatos sikkasztást, hűtlen pénzkezelést, okirathamisítást, vesztegetést, csúszópénzekkel való sorozatos visszaélést állapítottak meg, s úgyszólván minden volt munkatársa ellen eljárást indítottak, azon túl, hogy fel is függesztették őket.
A tárgyalásra tanúként őt is beidézték. Rövid időn belül kiderült, hogy valóban nem tudott semmiről. Amikor a vádlottakkal – volt munkatársaival – szembesítették, azok is csak a vállukat vonogatták. Egyikük affélét motyogott: Nem bíztunk benne. A másik: Nem volt haverunk, később került csak közénk. Olyan más volt. A főnök pedig azt vallotta, hogy tulajdonképpen azért vették fel, hogy a hiányt és sok egyebet éppen az ő „zsebébe” rakják, de „valahogy nem jöttek össze a dolgok”. A bíróságról természetesen minden további nélkül elengedték.
Amikor aznap este feleségének mindent elmondott, az előbb sírdogált egy sort, aztán hálát adott Istennek, majd egy ó-héber legendára emlékeztette, amit egyszer lelkészüktől hallottak. Ez pedig arról szólt, hogy az özönvíz előtt, Noé favágó munkatársai, akiket a bárka építésére „szerződtetett”, egyfolytában gúnyolták háta mögött a „bolond hajóst”, aki szárazon, a domb tetején bárkát építtet: ám ha ez a bolondériája és megfizeti, rajtuk ne múljék. De lerészegedtek és kábult dühükben az addig kitermelt góér-fa gerendákat, pallókat és deszkákat össze-vissza vagdalták, fűrészelték és szétszórták a domboldalon, amelyen a bárka épült volna és körültáncolták nagy kurjongatások között.
Amikor Noé ezt megtudta, így kiáltott fel: Hogy engedhetted ezt Uram? – majd a helyszínre sietett. Háromszor járta körül a dombot, ahol az összeszabdalt gerendák, deszkák hevertek szanaszét. Amikor harmadszorra járta körül s alaposan mindent szemügyre vett, ragyogó arccal így szólt a kijózanodott és riadt munkásaihoz:
– Semmi baj fiaim: pontosan méretre szabtatok mindent.
A férfi meghatódva nézett feleségére:
– Úgy látszik, Pálnak lett igaza – mondta, rövid tűnődés után hozzátette – most értem először Luther mondását: Még az ördög is – Isten ördöge.

Napi ige és dicséret (2022. február 11.)

Kedves Testvérek!

Mai igénk: A Tízparancsolat nyolcadik parancsolata (2 Mózes 20:15.)
Ne lopj!
John R. W. Stott gondolatai:
A lopás azt jelenti, hogy elveszünk vagy visszatartunk valakitől valamit, ami az övé, vagy ami megilletné. De ez ellen a parancsolat ellen nemcsak akkor vétünk, ha pénzt, vagy más tulajdont elsajátítunk. Ide tartozik az adóbevallás elmulasztása, a csempészés a vámnál, az, ha nem dolgozzuk le rendesen a munkaidőt. Lopás az is, ha talált tárgyat csak úgy, minden további nélkül megtartunk. Amit a világ „lógásnak”, „potyázásnak” nevez, azt Isten lopásnak minősíti. Ha valaki túldolgoztatja beosztottait vagy alacsonyabb fizetést ad nekik, mint ami megilletné őket, vét ez ellen a parancsolat ellen. Alighanem kevés olyan ember van közöttünk, akinek következetesen és lelkiismeretesen becsületes az élete minden területen.
Ezeknek a tiltó parancsolatoknak azonban pozitív vonatkozása is van, amelyet szintén figyelembe kell vennünk. Ahhoz, hogy valóban ne érhessen bennünket az emberölés vádja, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy védelmezzük embertársaink életét és egészségét. Ugyanígy nem elég, ha tartózkodunk a tényleges házasságtöréstől. Ez a parancsolat azt akarja ugyanis biztosítani, hogy helyes, egészséges és tiszteletteljes magatartás uralkodjék a nemek között. Hasonlóképpen a tényleges lopástól tartózkodni nem valami nagy dicsőség, ha ugyanakkor kicsinyesek, fukarok, szűkmarkúak vagyunk. Pál apostol sem elégedett meg azzal, hogy a tolvaj ne lopjon többé, hanem megparancsolta, hogy kezdjen el becsületesen dolgozni, hogy legyen elég pénze az adakozásra. „A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.” (Efézus 4:28.)
Áldás, békesség:
Hegedűs Loránt  

Hitünk hősei (1.): Luther Márton

Luther Márton 1483-ban Eislebenben, bányász családban született. A család szándéka szerint jogásznak taníttatták, így került az erfurti egyetemre. Tanulmányait sikerrel végzi; akadémiai fokozatot kap, majd 1505-ben magiszter lesz. Egészen váratlanul (a legenda szerint egy vihar során történt látomásának hatására) szerzetesi fogadalmat tett, belépve az  Ágoston-rendbe. Új életének teljesen átadja magát, a szabályokat, előírásokat maximálisan betartja, elmélyül a Biblia tanulmányozásában, értelmezésében. Az erfurti egyetemen tanul teológiát, majd már mint a teológia doktora kinevezést kap a Bölcs Frigyes által nemrég alapított wittenbergi egyetem bibliai tanszékének vezetésére. 

A rend megbízásából Rómába utazik; itt szembesül először az eddig jóhiszeműen tisztelt pápai állam valóságával, az erkölcsök és a hitélet romlottságával, a „szimóniával” (pénzen vett tisztségek, egyházi és lelki javakhoz pénzen való hozzájutás) ami mélyen lesújtja. 

Rómában, ebben az időszakban épül a Szent Péter Bazilika (az építkezés több, mint 2 évszázadig tartott), óriási összegeket fordítottak rá, a költségek egy részét úgy fedezték, hogy „bűnbocsátó” érméket, cédulákat bocsátottak ki. Az akkori „reklám” szerint, ha valaki ilyen érmét, cédulát vesz egy elhunyt léleknek, ez a lélek kiszabadul a tisztítótűzből.

Bölcs Frigyes szászországi választófejedelem ugyan nem engedte be országába a cédulákat árusítókat, de Luthert, ez a keresztény hitet, erkölcsöt megcsúfoló szándék tettekre ösztönözte. 1517. október 31-én levelet írt egyházi elöljáróinak ezzel kapcsolatban, valamint 95 tételét, amit vitaindítónak szánt ebben a kérdésben.

Ugyanezen a napon e 95 tételt kiszegezte a wittenbergi templom ajtajára is.

A tételek kinyomtatott formában nagyon gyorsan ismertté váltak nemcsak a német területeken, hanem Európa több részén is. A kor több jelentős tudósa, fejedelmek is egyetértésüket fejezték ki vele, de a pápai kúria elutasította, sőt megbízta az „eretnek-bíróságot” az ügy kivizsgálásával. Luther ekkor letisztázza, és egységbe foglalja nézeteit, amivel elhatárolódott a hivatalos Rómától. 1520-ban elindítják ellene az eretnek-pert. Luther reakciója igen látványos volt: 1520 decemberében elégette a kiátkozással fenyegető pápai bullát, erre a pápa rövid időn belül kiátkozta. 

V. Károly császár meghallgatásra idézte Wormsba, a birodalmi gyűlés elé. Útja odafelé szinte diadalmenet volt. Az érintett városokban ünnepelve fogadták, több helyen prédikálhatott is. Wormsban kétszer is meghallgatta őt a császár, a felszólításokat tanai visszavonására mindkétszer visszautasította: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre.”  Menlevele érvényességével élve elhagyta Wormsot. Távozása után azonban a császár birodalmi átokkal sújtotta, ami szerint bárki bárhol szabadon megölhette volna. A visszafelé vezető úton támogatója, Bölcs Frigyes fejedelem elraboltatta, titokban Wartburg várába vitette és ott álnéven rejtegette. Ezt az időszakot arra használta fel, hogy német nyelvre lefordította az Újszövetséget.

1522-ben tér vissza Wittenbergbe, ekkor a birodalmi átok még életben volt, de a reformáció gondolata már annyira erőre kapott, hogy letartóztatása gyakorlatilag lehetetlen volt. Munkássága arra irányult, hogy keresztyén tanítását a gyakorlati életben is meg tudja valósítani.

A népnek szóló tanítását a Kiskátéban, Keresztelési Könyvecskében és az Esketési Könyvecskében foglalta össze, míg a papoknak szóló tanításait a Nagykátéban.

1525-ben megnősült, házasságából 7 gyermeke született.

1530-ban elkészül az Ószövetség fordításával is, a teljes bibliafordítás 1534-ben kerül kiadásra. Ez nemcsak teológiai szempontból érdekes, hanem úgy is, hogy gyakorlatilag ezzel (az alapvető német nyelvjárások ötvözésével) megteremtette az egységes német nyelvet. 

Luther mint énekszerző is jelentős volt; énekei tömörek, teológiai tanításait népszerűen adják vissza.

1546-ban adta vissza lelkét teremtő Istenének.

A wittenbergi templom kapuját bronzból öntötték újra, díszítése a 95 tétel. 

„Dr. Luther Márton, a szabad művészetek és a teológia magisztere és rendes tanára Wittenbergben, kész megvédeni az alábbi tételeket:…”

    Kedves Testvérek!

    Szeretettel ajánlom a Luther életéről és koráról szóló film megtekintését: 

    https://www.youtube.com/watch?v=EIIEazXnwp0

     

    390. dicséret: Erős vár a mi Istenünk…