Leírás
Tisztelt Olvasó!
Hegedűs Loránt egy nagy református nemzedék tagja volt. Azok közé tartozott, akik már a
szovjet megszállás után, a kiépülő kommunista diktatúra idején döntötték el, hogy Isten
szolgálatába állva lelkészként fognak gondoskodni a rájuk bízottakról. Akik e küldetést akkor
vállalták aligha készülhettek másra, mint folyamatos küzdelemre, egy tragikusan nehéz
korban, két istentagadó önkényuralom időhatárán, amikor egyetlen reményként Istenben
bízhattak. Írhatnánk, hogy “csak” Istenben. Hegedűs Lóránt azonban tudta, hogy a
transzcendencia vonatkozásában a „csak” értelmezhetetlen. Hitt, ezért tudta: “ha Isten velünk,
kicsoda ellenünk.”
Hegedűs Loránt arra rendeltetett, hogy lelkész legyen. Hirdesse Isten igéjét, közösséget
építsen, áldjon és intsen, vezessen és szolgáljon jó és rossz időkben egyaránt. Bátor ember
volt. 1956-ban – Ravasz László segédlelkészeként – elsőként kondította meg a harangokat a
Kálvin téren, amely a Rádiónál elesett forradalmárokért hívott imára. Temette a
szabadságharcosokat és vállalta a hátratételt. Megszerette Hidast, melyben nem a kényszerű
száműzetés büntetését, hanem az evangéliumi szolgálat lehetőségét látta.
Amikor az e kötetben egybegyűjtött igehirdetések elhangzottak, Magyarország a Kádár-
korszak mindvégig totalitárius diktatúrájának utolsó évtizedét élte. A templomot hétről hétre
megtöltötték azok, akik 40 év államilag erőltetett ateizmusa után is éhezték és szomjúhozták
az igazságot. A hit egyetemességét és megtartó erejét. A Hegyi Beszédet a kor legkiválóbb
igehirdetőjének tolmácsolásában. Ezért szólnak e prédikációk mindenkihez és mindenkinek:
akadémikusnak és munkásnak, fiatalnak és idősnek, hitre jutottnak és kételkedőnek.
Abban a szerencsében lehetett részem, hogy személyesen ismerhettem a néhai egyházfőt, aki
a rendszerváltozás után tizenkét éven keresztül a Dunamelléki Egyházkerület püspökeként,
illetve hat éven át zsinati elnökként rendkívüli elkötelezettséggel, egyedülálló tudással és a
fiatalokat meghazudtoló munkabírással vett részt a református egyház kommunista diktatúra
utáni újjáépítésében.
Küldetéses ember volt, aki pontosan látta, hogy a diktatúra vége nem kevesebb és könnyebb,
hanem több és nehezebb feladatot tartogat az egyházak és így a reformátusok számára, mint
amennyi a kommunizmus alatt eltűrt hitélet fenntartásához elegendő volt.
Páratlan műveltségének, kortársai között is egyedülálló tárgyi tudásának, kiváló retorikai
képességének és lírikus alkatának ékes bizonyítékául szolgálnak igehirdetései, melyek a hit és
a tudomány legmélyebb összefüggéseire mutatnak rá. Végtelennek látszó memóriája felfedezi
és összeköti irodalomban a teológiát és teológiában az irodalmat.
Hegedűs Lórántnak a magyar nemzet iránti féltő szeretete minden megnyilatkozását áthatotta.
Halála után 8 esztendővel is hálával gondolok a XX. század – Ravasz László melletti –
legnagyobb református püspökére, akinek életműve ma is gazdagít bennünket: a püspöksége
alatt újjáéledt magyar református egyházat, az egyetemes tudományt és kiemelten a teológiát.
Ennek az örökségnek értékes része az e könyvben megelevenedő, mércét állító és tükröt tartó
igehirdetői szolgálata.
Gulyás Gergely
